2011. október 26., szerda
Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.
' Nevessünk ok nélkül, nézzünk fel az égre és hulljon ránk hó,
legyenek csillagok, sapka, sál. fussunk megint céltalan. Álljunk meg egy
kirakat előtt és nézzük a bábukat, hogy majd mivé formálnak minket is. Menjünk,
hagyjunk hátra mindent magunk mögött. ne hallgassunk senkire. csak ropogjon
alattunk a friss hó.. álljunk meg egy cigire, nézzünk egymásra és fogd meg újra
a kezem... Lépjünk bele pocsolyákba, hemperegjünk a hóban. Gondoljunk a színes
gömbökre, a karácsonyi fényekre, növesszünk szárnyakat, és repüljünk messze.
nézzük ezt a nyüzsgő várost, ami most már egy percre sem áll meg. Örüljünk
együtt egy kislánnyal, aki még nem tudja mi vár rá, de mi adjunk neki reményt,
hogy lehet úgy is élni, ahogy mi. '
2011. október 19., szerda
Istenem.. hol élek ?! Ha valaki valaminek örül, ti csak elbasszátok a kedvét. .nektek semmi se jó. Ha elmegy mellettetek egy szép csaj összesúgtok és már egyből ribancozzátok ! 14 éves gyerekek menőznek azzal, hogy mennyit isznak és hogy kivoltak a hétvégén. Lassan már azt is kiírjátok fészbukra, hogy mikor mentek szarni : D Arra veritek magatokat, hogy minnél többen lájkolják a képeiteket. Ki a faszt érdekel hogy hány Lájkot kapsz ?! Attól még nem leszel szebb :)
Kiakasztó vágod, hogy 12 évesen már a faszt szopjátok !
Szülő nem pánikol, mert nem vágja hogy pörögsz az Ecstasytól,
Megy a szex bármikor
mond ez hova vezet?
Mond csak hol az eszed?
Amikor szopsz a wc-n
mikor szopsz a pénzért
A picsád rázva
csak simán gáz vagy
de csak csináld bátran !
Ez srácból egyszerre százat imád .
Ugye megbocsájtasz, de kiröhögöm azokat akik megcsodálnak ; )
2011. október 12., szerda
2011. október 11., kedd
2011. október 6., csütörtök
2011. október 5., szerda
Nem feledem mikor először találkoztunk. Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád. Te vissza. Majd csak azon vettük észre magunkat, hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson. Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe. Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni mert Veled annyira természetes minden és annyira jó, hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél. *-*
-Most figyelj. Képzeld el hogy vattacukorból van egy hatalmas hegy, aminek megmászásához hetek kellenek. Jön egy csepp víz, és elolvad a hegy.
Idáig tiszta ügy nem?
-Azt hiszem, igen.. de miért mondasz ilyeneket?
- Hát tudod van az amikor.. hát, hozzám érsz, és..
-És?
-És én is így olvadok el akkor..
"Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe, és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam. Az vagyok, akit elijesztesz, ha a négy fal közé csak magadnak akarsz. Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert egy mosollyal leveszlek a lábadról. Az vagyok, aki
szenvedéllyel ég, aki lángra lobbant és ragaszkodva őrzi azt. Az vagyok, aki hamar kiismer és ha nem mutatsz magadból valami újat, valami mást, valamit, ami megint rabul ejt, akkor már indulok is
tovább. Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát.
Az vagyok, akitől a legvégső esetben halkan fogod megkapni azt a szót, hogy bocsánat... Az vagyok, aki szüntelenül lefog nyűgözni, aki mindig
meglep, aki minden régi titkos vágyadat teljesíteni fogja és cserébe legalább ennyit kér Tőled is. Az vagyok, aki ha kudarcot vall, vagy rossz kedve van, semmivel sem tudod felvidítani, inkább felidegesíted
majd azzal, hogy ezt megkísérled. Az vagyok, aki önzetlenül önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban
úgy érzi. Az vagyok, akit soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni. Ilyen vagyok, mert én
tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd..."
2011. október 1., szombat
~ Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél és minden kudarcomnál az jutott eszembe: vajon most mit gondolhatsz rólam? Hidd el, próbáltam jól csinálni a dolgokat. Tudom, mi az élet, és most már tudom, mire vagyok képes. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, persze hogy akarom. De ha nem akarsz az lenni, és nem fogadod el a döntéseim, akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha most beszélünk utoljára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)