2011. február 26., szombat



Előbb-utóbb minden csaj kívülről fújja a szabályakot.
Ha egy fiú behúz egyet, tetszel neki.
Soha ne próbálj magadnak fufrut vágni.
És egyszer majd megismerkedsz egy klassz srácca,l akiben biztos, hogy nem fogsz csalódni.
Minden film, minden regény az sugallja, hogy várjunk az igazira.
De a történet felénél jön a csavar.
Váratlanul szerelmet vall neked valaki.
Vagyis ez a kivétel.
Sokszor csak a végső cél lebeg a szemünk előtt és nem vesszük észre a jeleket.
Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel, a komolyat a komolytalannal.
Persze az is előfordulhat, hogy végül csalódnod kell a klassz srácban.
Lehet, hogy egyedül maradsz.
Összetörve.
De lassan rájössz, hogy hol szúrtad el és újrakezded.
Megrázod magad, mert tudod, hogy valami jobb vár rád.
És ha sikerül továbblépned, akkor az már nem is csalódás.
És létezik még egy eset.
Ha a rengeteg hiábavárt hívás, sorozatos visszautasítások, a rosszul értelmezett jelek, kínosabbnál kínosabb helyzetek,
a hatalmas káosz ellenére soha egyetlen percre sem adtad fel a reményt.