Lány: Mindig olyan fiúra vágytam aki előtt nem kell megjátszanom magam..és tudom, hogy harcol értem és hogy tényleg szeret...és tudom, hogy sohase enged el. De eddig mindenki csak játszott..ezért annyit megtanultam az élettől, hogy nem szabad szerelmesnek lenni..úgyis csak fájdalmat okoznak... meg mostanában nehezen engedem közel magamhoz az embereket.. vagyis..igazából..egyáltalán nem engedek közel senkit..

Fiú: Én még hiszek abban, hogy egy lány belém szeret, és én is belé..akiért minden egyes reggel felkelnék, hogy elmehessek hozzá azon a napon. Akivel ha együtt alszom, akkor ágyba vinném neki a reggelit. Minden együtt töltött perccel boldog pillanatokkal gyarapítanám az életét.

Lány: Én meg egyszerűen már félek szerelmes lenni..valahányszor beleszeretek valakibe..de úgy igazán..az kihasznál, átver és pofára ejt..

Fiú: Ezentúl nem fogsz pofára esni! Mindig elkaplak, az utolsó pillanatban is, és újra talpra állítalak:)