Éppen olyan vagy mint én
Makacs, önfejű ez tény.
Bizony sokszor tévedtél
Mégis mindig győzködtél

Tudom volt pár nagy vitánk
És néhány átsírt éjszakánk
A kákán csomót kerestél
Az őrületbe kergettél

Elkészült száz közös képünk,
Nézd milyen boldognak tűntünk.

Ahhoz hogy feldühíts
vagy megnevetess,
Egyetlen szó is elég
Másoknak láthatatlan de így lesz ez a történet épp a miénk

Az ember sokszor vakon lát
Te láttad azt is hogyha fájt
reggel kócos voltam én
mindig rajtam nevettél

De még egyszer az életben
Hagyd hogy újra érezzem
Tűnjön el a valóság
Legyünk hangos kabócák