2011. június 29., szerda
2011. június 28., kedd
2011. június 25., szombat
Egyszer volt, hol nem volt, van...
Mi nők-titkolva vagy titkolatlanul- még mindig hiszünk a mesékben.Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk a szőke herceg fehér lovon, és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van, akinek eljön, van, aki csak azt hiszi, de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek, akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi, csak béka marad. Én is csókolgattam a békát, béka maradt... Jöttek hercegek fehér lovon, volt, amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem, volt, amelyik le sem szállt a lóról, volt, amelyik leesett a lóról, a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval... Részemről, ha legközelebb jön a herceg, egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkább megtartom a lovat...jobban járok!
A békát meg csókolgassa, akinek van hozzá gusztusa...
[ hahahaha ez nagyon nagy :D ]
Kapcsolatok.. vannak régiek, már-már megszokottak, vannak amelyek sok kérdést vetnek fel, vannak amelyek váratlan fordulatot vesznek, vannak amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk. . . és vannak, amelyek visszahoznak. De mind közül a legizgalmasabb, amit saját magunkkal tartunk fenn. És ha találunk valakit, akit szeretünk, és ő viszont szeret, nos.. az egyszerűen csodálatos [sex and the city]
2011. június 23., csütörtök
2011. június 20., hétfő
Hiányzol. Veled akarok lenni! Szeretném, hogy átölelj, és, hogy ugyanazt érezd, mint én irántad. Hogy szorosan magadhoz húzz és ne engedj el. Hogy érezzem, a szíved dobogását. Akár meg is fordíthatnál, hogy Te is érezd az enyém, hiszen ha Veled vagyok annyira dobog a szívem,hogy az egész testem lüktet tőle. Szeretném, hogy - mikor félnék, hogy vége lesz - felemeld ujjaddal az állam, hogy a szemembe tudj nézni. Szeretném, hogy azt súgd a fülembe, hogy ˝Sosem hagylak el! Szeretlek!˝,hogy mosoly kerülhessen végre az arcomra. Szeretnék Veled lenni, hogy mindketten boldogak lehessünk. Szeretnélek ölelni és boldoggá tenni. Mindig itt vagyok Neked, ha szükséged van rám! Te is itt vagy nekem? Hiányzol! Az ajkam bizsereg. Vágyok egy csókra. Az elsőre Tőled! Annyira hiányzol. Bárcsak hallhatnám a hangod. Azt a kis furcsa mosolyt a hangodban, mikor butának tartasz, vagy azt mondod lekicsinylőn ˝drágám˝.Bárcsak érzelem is lenne mögötte. Fogni szeretném a kezed! És Te is foghatnád az enyém! Szeretlek! Mikor fogod Te ezt mondani végre nekem? Soha. Most ettől félek. Hiányzol!
2011. június 17., péntek
Egyre hevesebben csókolóztunk, a szájaink követelőzőbbek lettek. Lélegzetünk akadozóvá vált.
Egy pillanatra elvette a száját (szörnyű hiányérzetem támadt) és a szemembe nézett. Sejtettem, hogy mire gondolt, csakis arra, amire én.
A száját többször is szólásra nyitottam, majd kinyögte:
-Akarod…? - azt hiszem félt a válaszomtól. Egy pillanatra elgondolkodtam…
-Persze… igen, akarom!
A szája újra visszatért az enyémhez (ott volt a legjobb helyen). A kezét bedugta a pólóm alá. Beleborzongtam keze hideg érintésébe. Ügyetlenkedés nélkül kapcsolta ki a melltartómat. Levette rólam a felsőmet is. A földre dobtuk, mint az amerikai filmekben. Hosszú hajam meztelen vállamra hullott. Szeretetteljesen csókoltam meg. Csak addig választottuk el ajkainkat, amíg levettem róla a blúzát.
Kikapcsoltam a nadrág övét, és lehúztam a sliccét. A farmerját könnyű volt lehúzni. Fekete boxer volt rajta. A saját farmeromat magam akartam lehúzni, de megelőzött…
Ott ültünk egymással szemben szinte meztelenül. Majd a rajtunk maradt ruhától is megváltunk…
Finoman hátralökött az ágyon. Alul kerültem.
-Biztos, hogy akarod…? - Nem ő volt bizonytalan, tudtam, hogy semmi olyasmire nem venne rá, amit nem akarok.
-Igen! – Válaszom határozott volt.
Abban a pillanatban leperegtem csukott szemem előtt a kapcsolatunk percei.
Egészen addig úgy éreztem, hogy egy más világban élek, nem ott ahol a többiek, más volt a véleményem, más dolgokat szerettem. Akkor rájöttem, hogy ketten vagyunk a világomban, ő és én.Emlékszem, amikor megfogta a kezemet.
A képek elillantak és újra kinyitottam a szememet. Őt láttam magam előtt. Mosolygott.
Szerettem. Ő volt a legaranyosabb fiú a világon. Szerettem. És tudtam, hogy ő is.
/ ááá megőrülök:$ /
A derekamtól fogva magához húzott, elveszítettük az egyensúlyunkat és mindketten az ágyra zuhantunk. Nevetnem kellett. Megfogta a lábaimat és az ölébe húzott. Úgy éreztem, jöhet akármi, ott mindig biztonságban leszek.
Óvatosan megcsókolt, puha ajka az enyémre tapadt. Ilyenkor mindig megszédülök, és úgy érzem, forog körülöttem a világ. A szívem rendellenesen dobogni kezdett.
Bámultam tengerkék szemébe. Néha elfogott a félelem, hogy egyszer csak lecsukódnak és nem nyílnak fel többé. Magához ölelt. Éreztem az illatát, hallottam a szívét dobogni. / ahhhh *-* /
2011. június 16., csütörtök
2011. június 12., vasárnap
2011. június 11., szombat
2011. június 10., péntek
2011. június 9., csütörtök
„Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban.Egy férfi nézte a pillangót egy ideig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.Úgy tűnt, hogy ez nem sikerül.Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott többre nem képes.A férfi eldöntötte segít a pillangónak, fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubóból.A pillangó könnyen kibújt, de teste összeaszott volt, gyenge, szárnyai összezsugorodtak.A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, képesek lesznek a repülésre.Semmi nem történt.A pillangó gyenge volt és soha életében nem tudott repülni.Amit a férfi tett csupán jó indulatból, nem értette, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem, a szűk nyíláson keresztül, szükséges a pillangónak az életbe maradáshoz.Néha nekünk, embereknek is pontosan ilyen nehézségekre van szükségünk az életben.Ha küzdünk és akarunk megvalósítjuk álmainkat és "szárnyakat" kapunk, hogy repülhessünk a boldogságunk felé!” <3
2011. június 5., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)