2011. november 28., hétfő
Ott ültem. Pontosan azon a helyen, ahol pár hete még csókolóztunk, egymást öleltük és az élet csúfságain nevettünk. Mára mindez elmúlt. Ahogy ő elment, eltűntek a csókok, nem volt több ölelés, s a fájdalom is fájdalom maradt. Belülről emésztett fel szépen, lassan. De én minden nap elmentem oda, leültem és arra vártam, hogy felbukkanjon, hogy ő is odaüljön… arra vártam, hogy hiányozzak neki úgy, ahogy ő hiányzik nekem. .
2011. november 25., péntek
-...Ki az?
-Egy lány akit ismertem.. ő volt életem nagy szerelme
-Mesélj róla!
-Életem szerelme volt, de ezt akkor nem fogtam fel és elveszítettem egy marhaság miatt. azóta sem hevertem ki..Ő volt életem nagy szerelme. A barátaim mindig azt mondták, ha egymásra nézünk, szikrázik a levegő.
Hagytam elmenni! Hagytam elmenni, mert túl büszke voltam, hogy bevalljam neki az érzéseimet. Bárcsak tudtam volna ezt a te korodban. Milliószor hallottad, hogy túl rövid az élet, de mondok neked valamit, ez megtanított arra, hogy tényleg piszok rövid az élet. Nagy kár elpazarolni!
-Egy lány akit ismertem.. ő volt életem nagy szerelme
-Mesélj róla!
-Életem szerelme volt, de ezt akkor nem fogtam fel és elveszítettem egy marhaság miatt. azóta sem hevertem ki..Ő volt életem nagy szerelme. A barátaim mindig azt mondták, ha egymásra nézünk, szikrázik a levegő.
Hagytam elmenni! Hagytam elmenni, mert túl büszke voltam, hogy bevalljam neki az érzéseimet. Bárcsak tudtam volna ezt a te korodban. Milliószor hallottad, hogy túl rövid az élet, de mondok neked valamit, ez megtanított arra, hogy tényleg piszok rövid az élet. Nagy kár elpazarolni!
2011. november 19., szombat
Mire figyeltél ma jobban, a frizurádra, vagy a szívedre? És mit figyeltél meg másokon: a menő kabátjukat, a plusz hat kilójukat, vagy a bennük rejlő lehetőségeket, és a szárnyakat a hátukon? A boldogság nem azon múlik, hogy krumplifőzeléket, vagy kaviárt eszel-e vacsorára. Nem is azon, hogy lesz-e új telefonod a következő hónapban, vagy sem. Nem attól függ, hogy a Starbucksban, vagy a sarki kisboltban veszed-e a kávédat, és hidd el, nem is attól, hogy titkárnő, vagy nagykutya vagy. A boldogság azon múlik, hogy adott pillanatban magadra gondolsz-e, vagy másokra. Felejtsd el, hogy mit vársz a sorstól, és arra figyelj, mit adhatsz bele mások sorsába! A kemény munka után pedig arra eszmélsz majd, hogy megvan mindened, amire vágytál: a legértékesebb dolgok csendben bekúsztak az életedbe. Rohanj a céljaid elől, loholj a világ közös céljai felé, és meglátod, a sajátod üldözőbe vesz majd. A boldogságot nem lehet hajszolni – megszelídíteni viszont igen. És ha már tudja, hogy biztosan nem futsz utána többé, a nyomodba szegődik, és veled marad örökké : )
Néha fáj, néha repít. Néha kiöli belőled az életet, néha mindenbe reményt lehel. Egyszer feldob, másszor tompán csapódsz tőle a legnagyobb mélységekbe úgy, hogy még csak kapaszkodót sem hagy. Néha ébren álmodsz tőle, máskor rémálommá változtatja minden napodat. Karmol, ölel, éget, simogat, kínoz majd újraéleszt. Kicsit belehalsz folyton.. de ne add fel. A legszörnyűbb percek után jönnek mindig a legnagyszerűbb újrakezdések, a legszebb varázslatok.
‘Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.’
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!
Néha borzasztó bonyolultnak tűnik kontrollálni az érzelmeinket. Tudni, hogy mikor, ki iránt, s legfőképpen hogy MIT érzünk, s miért. A múlt emlékeit nem engedtük el, vagy már rég elengedtük és egy új, más dolog alakult ki bennünk. Az embert magát szeretjük, vagy csak azt, amit ad. Helyrerakni mindent, és mindenkit, nem egyszerű dolog...
2011. november 13., vasárnap
2011. november 3., csütörtök
Mindenkinek vannak problémái, egy nap sem tökéletes, egy élet sem gondtalan, egyetlen ember sem hibátlan. Engem nem kell szeretned, vélhetsz rólam bármit.. ha ennyire unalmas az életed, hát foglalkozz az enyémmel nyugodtan, ahogy gondolod! Ám ha a kudarcaimra pályázol, ha a bukásomat várod, akkor ki kell ábrándítsalak. Bennem feleannyi kárörvendés sincs, mint benned; engem nem boldogít más szomorúsága.. és épp ezek miatt vagyok Nálad százszor erősebb és különb!
Amikor vele vagyok, amikor ölelem, amikor csókolom, amikor érzem az illatát, amikor fogja a kezem, minden probléma megszűnik körülöttem. Csak arra gondolok, hogy milyen jó vele. A pillanatra, amikor úgy csókol, mint még senki ezen a világon, amikor olyan szorosan magához ölel, mintha soha nem szeretne elengedni, úgy érzed Te vagy a világ legboldogabb embere. Csak Vele, csak a pillanatnak élsz...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)