Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,

Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.

Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,

Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.

A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,

Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.

Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,

Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.

Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,

Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!

Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,

Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.

Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat. . .