még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz.
Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok…De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél,
amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok,
aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult.