Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt.Valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla szemem. *.*

”Amikor egy dal felidéz egy emléket, amikor a porszemek a napfény felé szállnak, akkor az elvonja a figyelmed. Amikor hallod, hogy a távolban elhalad egy vonat a síneken, azon tűnődsz, vajon hová tarthat... Van, amikor nem számít, ki vagy és hol vagy. Egy apró pillanatra belépsz a mágia világába. Én ebben hiszek.”

És ó, azoknak a szemeknek a barnasága, amitől az ember kapható lesz minden marhaságra.

Lazán, csak kapaszkodj belém. Tartanod nincs mitől, mert én azért vagyok, hogy óvjalak téged az életed tengerén. : )

”Néha a legnehezebb és a legszebb dolog azonos.”

Kitárom szárnyaim és megtanulok repülni

Megteszem amit kell, míg elérem az eget

Kívánok egyet ,esélyt kapok, megváltozom

és elszaladok.

Ki a sötétségből be a napfényben

De nem akarok mindent elfelejteni amit

szerettem, kockáztatok, esélyt kapok

megváltozom és elszaladok.

Két testben egy lélek, oly közel, s oly távol. A két lélek felsóhajt és közel lesz a távol.

Ő csak mosolygott. Tudod, azzal a tipikus mosollyal, ami azt jelenti, h "egyáltalán nem ismersz engem és soha nem is fogsz". Érted, ez is egy fajta mágia. Annyira jól eltudja titkolni a dolgait. És elbújni...elkerülni a dolgokat. De én ismerem őt! És tudom, hogy olyan sok szeretet van a szívében csak a gondolat, hogy ezt kiengedje, hogy meg mutassa a lapjait az halálra rémíti. 

Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek, látni akarom és érezni azt, amit lehet. ~

Mondd, veled megtörtént már, hogy táncoltál az örömtől, mikor újra láthattad a mosolyát? : )

Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel unalmasabb lenne a világ? Például a barátaid számára. Mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. Hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. Egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat.

Tudtam, hogy mögöttem van, éreztem. Hallottam a hangját. Emberekkel beszélgetett, majd felém fordult, azzal a különös mosollyal az arcán amitől folyton-folyvást szótlanná váltam. Azt mondta engem keres. Ő engem akart én meg csak bámultam rá, mint egy félnótás. Követtem. Ő gyengéden átkarolta a derekam én pedig óvatosan a vállára tettem a kezem. Bele sem merek gondolni, hogy a vörös szín melyik árnyalatát vehettem föl ezekben a pillanatokban, de minden bizonnyal vetekedtem egy garnélarákkal. Kezébe vette a kezemet és bátorítóan rám mosolygott. Figyelmezettem a magam után hagyott letaposott cipőorrokra, de csak nevetett megállapításomon, miszerint botrányosan táncolok. Csak táncoltunk, és akkor az elkövetkezendő néhány pillanatban megvilágosodott előttem az a tény, hogy végre ott vagyok Vele, ott ahol mindig is szerettem volna lenni, és nem érdekelt az sem, hogy mi lesz miután a zene elhalkul, mert abban a pillanatban csak Őrá tudtam gondolni.Bámultam a mellkasát, nem mertem az arcára nézni. De valahányszor mégis megkockáztattam egy pillantást, Ő engem figyelt azokkal a gyönyörű szemeivel. Csak engem..

rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. 

A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De, ami előtte volt, kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket , az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.

A nők nagyon furcsák. Váratlanul kegyetlenek, néha meg váratlanul gyöngédek : )

Szeress határok nélkül

Nevess amikor csak kedved van

és soha ne hagyd abba a mosolygást

Ne gondolkozz sokat, hanem csináld ! ^^

Mint pillangók szállnak el az álmok,

miket hálóval kergetnek fiúk és lányok.

Tetszel. Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész.
A szemeddel akarom látni a világot, jobban megakarlak ismerni... Tudni akarom mi volt a jeled az oviban vagy hogy, melyik a legelső emléked amire tisztán emlékszel.
Gyerekből,felnőtté akarok melletted válni, vagy valami olyasmivé. Ott akarok lenni amikor boldog vagy és akkor is amikor másnaposan az ágyat nyomod.
Nem, nem vagyok szerelmes beléd.
Ahányszor ezt kimondtam mindig minden elromlott körülöttem. Én nem vagyok szerelmes, csak tetszel, a hajad,a hangod,a szád. . .Ha a sors azt akarja mi együtt leszünk.

Ha van valami amit megbánhatsz életed során, az az, ha nem használsz ki minden percet arra,
hogy boldog légy.. az már teljesen lényegtelen, hogy mitől. Lehetsz attól, hogy rájössz arra,
hogy te is tetszel annak a helyes srácnak, vagy attól hogy valóra válik egy álmod, hogy táncolsz az esőben, hogy érzed, csak a tiéd az a pillanat, érzed, hogy szeretnek.. mert a boldogságnak rengeteg árnyalata van. Nem mindenki tudja először, hogy neki mi az, de ha te már rájöttél soha ne hagyd elveszni! <3

Birtokba vette a lány ajkát, ahogy addig soha senki. Még soha, egyetlen csók sem juttatta túl azon a bizonyos
ponton, senki nem hatott rá eddig úgy, hogy még többet kívánjon, és senki tüze sem égette még úgy, mint ez a tűz.

" és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya... "

Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy, mit írtam akkor, mit éreztem éppen,már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen. : )

Nekem már nem kell a csókod s nem kell, hogy hozzámérj! Ismerlek!. . . Te sem vagy más, te sem vagy más! Veled ugyanúgy üres volt az ágy. . ; )