Vártam jobb lesz, nem lett

Miért is hittem benned

Én tévedtem

Ma végeztem veled

Olcsó játék nem kell

Itt az apró, tedd el

Most lépnem kell

Ma végeztem veled,

Tűrtem eleget

Meguntam hogy ígérgetsz

A hazugságtól kímélj meg engem

Kicsit sok volt, szenvedtem veled. .

De szívem szárnyal, útra kel

Hisz tudom holnap, új nap ébreszt fel

Felejts el, már végeztem veled : )

kiskorodban te nem gomboltad ki az ágyneműt, csak azért hogy belebújj? Olvastad a telhetetlen hernyócskát? klasszikus, egy hernyóról szól, aki pillangó lesz. Amikor valami rossz volt, én bebújtam az ágyneműbe és elolvastam újra és újra, és sokat gondolkodtam, mikor kibújtam.. nem akartam más lenni, azt akartam hogy a világ legyen más *-*

Azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, 

vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?

 Értelmetlen kérdés. Vajon a csillagok visszanéznek ránk? 

Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy
elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.

Könnyen jön, könnyen megy, elcsábít, elvakít. ártatlan, váratlan.. egy nap majd eltaszít.

könnyen jön, könnyen megy, egy újabb lányregény.. álmatlan, vágatlan ..

szó nélkül véget ér.

Egyszer feldobva csodálok mindent, mint egy kölyök, egyszer padlón vagyok, az egész világra köpök. .

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam?
Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam,
hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna.
Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé,mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Körülnéztem a szívemben,

Mi az ami megmaradt, s mit vesztettem.

Kidobtam a félelmet és elindultam tovább.

Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát.

Azon gondolkodom, hogy fogunk-e még egymásra mosolyogni..

Elég könnyű ha nincs semmid, mert úgy nincs amit elvegyenek..de nekem már nem kell a semmi..

Hát igen. . nem is tudom, miért áltattam magam.. sejtettem hogy ez lesz.. annyira dühös vagyok, de inkább magamra hogy elhittem hátha újra jó lesz, közbe tudtam hogy úgyse, de nem tudtam parancsolni az eszemnek. 
"Az emberek már nem is tudják mi az a felelősség. Felelősség a másik iránt, az érzései iránt...fel sem fogják sokan, mekkora űrt tudnak hagyni maguk után a másik lelkében..."

Mond most miért vagy velem?

Mond most miért kell ez nekem?

Van, hogy kellesz még, de akkor pont neked én nem,
Van, hogy más kell mégis, de valahogy mégsem...

-Na és milyen a szerelem?
-Egy kicsit felbasz, hogy őszinte legyek. Nem egyszerű. Azt hiszem ezt te is tudod. De adok neki egy esélyt..

- Megőrültem, amikor veled voltam. Nem engedhetem, hogy újra megtörténjen. A szerelemnek nem erről kéne szólnia, őrültté tettél.
- Te pedig most őrjítesz meg. És pontosan ez az, amiről a szerelemnek szólnia kell.

Tényleg kellesz. Szükségem van rád. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

Amikor ráébredsz, hogy valakit félreismertél, azon töprengsz: korábban hogy nem láttad?

Egy próbát minden megér, viszont igazán kevés olyan dolog van, amiért érdemes küzdeni~

Talán úgy látszik semmi bajom nincs, de el sem tudjátok képzelni mennyi lelkierő kell nekem ehhez.. 

Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj ; )

Én tényleg, igazán tiszta szívből szeretek, ami manapság kurva ritka dolog! Engem nem érdekel a pénz, nem érdekel semmi, csak hogy viszont szeressenek. NEM ismétlem NEM csalom meg a szerelmem, próbálok mindent megadni, féltékeny vagyok bár, de abból is visszaveszek rendesen, én mindent megteszek. Nem tudom hol rontom el :S .. egyszerűen én ilyen vagyok, Bújós és szeretetteli
 ez vagyok én.

Arra ébredtem ma, hogy boldognak éreztem magam, de semmi különös okom nem volt rá, csak egyszerűen úgy éreztem, vidám vagyok : ) 
/ Megérdemlem a boldogságot / 

nem beszélek veled, hiszen ismersz: a "majd jön, ha jönnie kell" reménye nekem elég. szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. majd hívsz, ha akarsz, csókolsz, ha akarsz, viszontszeretsz, ha akarsz.

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,

Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.

Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,

Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.

A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,

Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.

Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,

Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.

Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,

Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!

Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,

Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.

Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat. . .

Why do I love you ?

- Nagyon könnyű összekeverni a szexuális vonzalmat az igazi kapcsolattal.
- Akkor honnan tudod, hogy igazi-e?
- A csókból! Csak a csókból!

’ Ledobtam magam az ágyra. Fáradt voltam, de tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni. Túlságosan zsongott a fejem. Úgy zsizsegtek benne a gondolatok, mint egy eltévedt, zajos méhraj.. időnként még csíptek is. Sőt, nem is méhek voltak, hanem darazsak - mert a méhek csípnek egyet, aztán meghalnak; de engem ugyanazok a gondolatok szurkáltak újra meg újra. ‘

Amikor vele vagyok, amikor ölelem, amikor csókolom, amikor érzem az illatát, amikor fogja a kezem, minden probléma megszűnik körülöttem. Csak arra gondolok, hogy milyen jó vele… A pillanatra, amikor úgy csókol, mint még senki ezen a világon;
amikor olyan szorosan magához ölel, mintha sohasem szeretne elengedni. Úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere. Semmivel nem foglalkozok, csak vele, csak a pillanatnak élsz!

Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre,
még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz.
Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok…De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél,
amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok,
aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult.

’Megtehettem volna’ – mondogatjuk folyton, de az az igazság, hogy soha nem fogjuk föl igazán ennek a
mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és
mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, egészen addig, mígnem a
sors keze -teljesen váratlanul- meg nem ragad egy ilyen pillanatot, s ezzel megváltoztatja az egész életünket.

Félelmetes, hogy olyan világban élünk, ahol az embereket számokban mérik s csak az számít hogy ki hány centi magas, hány kiló, hány éves.. holott a szépség egyáltalán nem azon múlik, hogy milyen méretű farmert hordasz. A fontosabb dolgokat kellene inkább mérnünk: azt, hogy mennyi akaraterő, kitartás, bátorság van valakiben.. és hogy ennek az illetőnek milyen a lelke, és mekkora a szíve!

Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette,hogy rá ne mosolyogj..pedig eltervezed,hogy nem fogsz..amikor eltervezed,hogyha rád ír egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni,és egy kedves szavad sem lesz hozzá..de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről,remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal..amikor eltervezed,hogy végre elfelejted,de aztán éjszaka vele álmodsz..vagy másnap össze futsz vele..és kezdődik minden elölről..vagy amikor meghallasz egy zenét és elkap a dejavu érzés,mert ez az a zene ami szólt amikor mellette ültél. .vagy éppen mikor sétálsz az utcán,elmész egy hely mellett és beleborzongsz az emlékekbe..vagy amikor nem érdekel senki más,és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem..vagy mikor fáj mert tudod,hogy hiába remélsz,ez nem egy tündér mese,hiába sírsz órákig egy romantikus szappanoperán... hiába hallgatod a nyálas zenéidet..őt nem érdekled..mert ez a valóság..és amikor látod,hogy kijelentkezett és el sem köszönt..olyankor a sírógörcs jön rád..de ekkor látod,hogy visszajött és hatalmas kő esik le a szívedről,hogy csak ledobta az msn..nem vagy képes elviselni,hogy ne válaszolj neki.. fogalma sincs arról,hogy te mennyire SZERETED,próbálod leplezni..de ha egyszer..csak egyszer őszintén a szemedbe nézne,mindenre rájönne,rájönne arra,hogy bármit megtennél érte. .